Dr. Bőzsöny Ferenc: Laudáció Hagyó Józsefről

Lakitelek, 2006. március 26.

HAGYÓ JÓZSEF rendHAGYÓ papi életútja
Laudáció a Mindszenty Emlékérem átadása alkalmából

Nem szójáték csupán, hanem egy megélt, küzdelmes papi élet valósága, amikor Hagyó József atyát ma itt, Lakiteleken – a Népfőiskolán – a Mindszenty Társaság alapító tagjainak jelenlétében köszöntjük.

Az én személyes emlékeim Vele kapcsolatosan nagyon régiek, legalább is, ha a kezdetekre tekintek.

Több mint 60 év távlatából idézem fel kezdő kamaszkorunkat, amikor a háborús években egy időben a Fáy András Gimnázium tanulói voltunk. Bár Ő nálamnál egy évvel fiatalabb lévén, egy osztállyal lejjebb járt, László öcsémmel együtt. Az Ő elbeszéléséből jól ismertem az ott történteket, a nebulók közül pedig két nevet jegyeztem meg: a nemrég elhunyt Kaló Flórián színművészét és Hagyó Józsefét; akkor valójukra most is emlékszem: Kaló fekete, Hagyó sötétszőke hajára.

A tanítási órák tízperceiben gyakran láttuk egymást, a tanítás végeztével egyszerre hagytuk el a Tavaszmező utcai Zrínyi Gimnáziumot, és egy darabig egy irányba indultunk el hazafelé: öcsémmel a Nagytemplom utca, a Mester utca irányába.

Tudnivaló, hogy a Fáy András Gimnázium épületét a háború alatt hadikórházként használták. Így vendégek lévén a Zrínyiben, a Fáyisták is odajártak: egyik héten délelőtt, a másikon pedig délután.

Noha csak látásból ismertük egymást, azért Hagyó Józsira élénken emlékszem, hiszen egyszer – Laci öcsém védelmében – csaknem összeverekedtünk.

Iskolánk tanulói a kényszerű háborús albérlet ellenére vasárnaponként a Haller téri templomba jártak testületileg szentmisére.

A Gát utcai templomot csak kívülről ismertem, az Üllői úti Örökimádás templomot annál inkább, ahol Keil Mihály és Bezák Miklós atyák idejében rengeteget ministráltam. Életemben először ebben a templomban láttam és hallottam prédikálni Mindszenty József hercegprímást – 1946. február 10-én.

Azért is emlékszem erre ilyen világosan, mert a templomból is kiszorult, hatalmas tömeg a Körútra is kivonulva, a Bíboros mellett tüntetett, és végül rohamrendőrök oszlatták szét az akkori Nemzeti Színháznál.

Úgy tűnik, József atya számos helyen kora miatt egy évvel később fordult meg, mint én.

A Gát utcához később – és csak áttételesen – annyi közöm volt, hogy onnan került Veszprémbe Oros István atya, és rektorként Ő vett fel a szemináriumba 1947 őszén.

Engedtessék meg ennyi a személyes emlékezésből, hiszen ez a mai nap Hagyó József atyáról szól, akivel – annyi évtized elmúltával – személyesen most találkozunk újra. Életútját viszont – amennyire lehetett – korábban is figyelemmel kísértem.

Sokszor elhatároztam, hogy fölkeresem, de olyankor éppen börtönben ült.

A Gondviselés ajándéka számomra, hogy itt és most újra látjuk egymást.

Hagyó József atya életútjából – ebben az ünnepi órában – csupán vázlatát próbálom felidézni mindannak, ami valójában Vele történt.

Egyre nehezedő időkben, az ötvenes évek elején volt papnövendék Esztergomban.

1955-ben szentelték pappá, majd a fővárosban lett káplán.

1956-ban az iskolai hitoktatások miatt büntetésből Esztergomba helyezték, de onnan is gyakran járt vissza Budapestre, és a regnumos paptársakkal együtt végezte a tilalmas lelkipásztori munkát az ifjúság körében.

1962-ben többedmagával perbe fogták. Egy darabig szabadlábon védekezhetett, majd következett az ítélet és a börtön.

1963-ban amnesztiát kapott, és ott folytatta a munkát, ahol abbahagyatták Vele.

Ezért egy év múlva újabb ítélet következett és ismét börtönbüntetés, ahonnan 1968-ban szabadult.

Azután került kapcsolatba a Jézus kistestvéreinek közösségével, amelynek tagjai Charles de Foucauld atya példájára Jézus názáreti életét kívánják élni: elrejtetten, szegényen, munkában és imádságban.

Börtöntársától, Lénárd Ödön atyától hallott először erről a Magyarországon addig ismeretlen közösségről.

A kismarosi ciszterci nővéreken keresztül jutott el szabadulása után a férfi közösséghez. Megismerkedett néhány rendtaggal, majd megkezdte a noviciátus időszakát.

1971-ben tette le első fogadalmát, majd 1980-ban az egész életre szólót.

Közben megalapította az értelmi fogyatékosok kézműves műhelyét Biatorbágyon. Az volt a cél, hogy olyan tárgyak kerüljenek ki a kezük közül, amelyeket a sérültek is el tudnak készíteni.

Hosszúra nyúlna, ha csupán az ottani tevékenységének részleteit, tanulságait próbálnám felsorolni.

Az egyszerű szegény emberekkel vállalt közös élet és az Eucharisztiában jelenlévő Jézus imádása életének jelenleg is éltető részei.

Az aranymisés Hagyó József atya közben a biatorbágyi Boldog Gizella Idősek Otthona lakója. Sorstársként, barátként él együtt az ott lakókkal, de mindennap misézik a kápolnában.

Jól tudjuk, hogy József atya nem vágyik semmiféle földi dicséretre, kitüntetésre. Küzdelmes életútját, papi hivatásához való hűségét tekintve azonban úgy érezzük, méltósággal járt – és jár a mai napig is – Mindszenty bíboros nyomdokain.

Kérem – kérjük –, tiszteljen meg bennünket azzal, hogy nagy magyar főpapunk és példaképünk vonásait hordozó emlékérmünket, Szabó Imrefia Béla szobrászművész alkotását – az alapítók egyöntetű szavazata alapján – tőlünk most elfogadja.

Vissza

 
A Mindszenty Társaság


mindszenty
imalanc
pantheon
tarsasag
emlekerem
osztondij
tamogatas
kapcsolat
elerhetoseg
 
 

Ma 2019. október 22. kedd, Előd napja van.

hir
kep
hang
film
dokumentum
gondolat
emlekhely
szemle
archivum
 
 

Legutóbbi frissítés:
2019.07.31. Gondolat
Mindszenty öröknaptár
<<  Október  >>
 H  K  Sz  Cs  P  Sz  V 
 
252627
   

Mindszenty József bíboros, herceprímás, esztergomi érsek címere